Moltech homeFőoldal   |   Termékek   |   Partnerünk   |   Címünk    
 

  FőoldalDokumentumokAz ékszíjak élettartama

Rábabelt  technikai közlemények
Az ékszíjak élettartamát befolyásoló legfontosabb tényezők

Cikkünkben a gyártók által 25.000 üzemórára tervezett ékszíjak élettartamának legfontosabb befolyásoló tényezőiről adunk közre néhány információt.

„Ütögesse meg a szíjat a tenyerével és addig feszítse a tárcsákat, amíg a szíj elég szilárdnak nem tűnik.” „Addig feszítse az ékszíjat, amíg egy enyhe ív nem keletkezik működés közben a szíjhajtás laza ágában” „Akkor van helyesen a szíjfeszesség beállítva, amikor kb. 10-15 mm-nyire tudjuk benyomni az ékszíjat a fesztáv közepén a hüvelykujjunkkal!” Ezek az idejétmúlt általános szabályok 20 – 30 évvel ezelőtti hajtásoknál ékszíjaknál alkalmazhatóak voltak, azonban manapság a technológia fejlődésével nagykapacitású jó minőségű ékszíjak vannak forgalomban melyekhez az említett szabályok nem alkalmazhatók.

A hajtószíjak idő előtti tönkremenetelét két alapvető okra, a szíjtárcsákra és a szíjfeszességre vezethető vissza. Manapság már nem lehet megfeledkezni arról, hogy a helytelen beállítás „eredménye” minden esetben a TÖBBLETKÖLTSÉG. A túl alacsony szíjfeszesség megnöveli a szíj csúszását (szlipp-jét), mely a szíjfelület „üvegesedéséhez” vagy leégéséhez vezet. Az észíjak túlzott megfeszítése az erőhordozó szálak szakadását okozhatja, illetve a csapágyakra és tengelyekre gyakorol nem tervezett, kedvezőtlen igénybevételt, melynek hosszú távú következményei vannak. A fenti problémák elkerülése érdekében csak néhány egyszerű műveletsorozat elvégzésével Ön időt, energiát és pénzt takarít meg magának.

Maximális megengedheto szögeltérésA megfelelő szíjfeszítés előfeltétele a tárcsák alkalmas beállítása. Az alábbi ábrán és táblázatban feltüntetjük a maximális megengedhető legnagyobb párhuzamossági és szögeltérést, mely még nem befolyásolja a hajtás effektivitását. Ezt egyszerűen ellenőrizhetjük egy madzaggal melyet az egyik szíjtárcsa felületére illesztve, kifeszítjük a másik tárcsa irányában. A mért eredmény birtokában korrigálhatjuk a beállítást. Mivel a 0, 5 fokos eltérést szabad szemmel nehéz megállapítani, esetleg segítségül szolgálhat az a gyakorlati adat, hogy ez kb. 2,5 mm eltérést jelent 30 cm-enként.
 Maximális megengedhető eltérés
 

A tárcsák után a helyes szíjfeszesség beállítása következik mely többféle eljárás alapján, történhet. Az egyik legelterjedtebb módja a következő általános érvényű módszer. Minden ékszíjra vonatkozóan egy előre meghatározott „F” terhelőerővel, a feszített ág fesztáv közepén megterhelve az ékszíjat, az elhajlás mértéke 1/64 része kell legyen a fesztávnak. Ha ennél nagyobb, akkor további feszítés, azonban ha kisebb, akkor a feszítés csökkentése szükséges. A terhelőerőt a F=0,06 x Tstat egyszerű képletből kapjuk, meg ahol Tstat függ a hajtás legkisebb tárcsaátmérőjétől és az alkalmazott szíj típusától, melyet, adatot a gyártók katalógusaiból és bővebb felvilágosítással együtt tőlünk is megkaphat. Általában ha új hajtószíjakat installálunk, akkor az „F” terhelőerő 1,3 szorosa a normál rutinellenőrzésekkor alkalmzott terhelőerőnek. Általános érvényű szabály, hogy új hajtóelemek feszességét 4 és 24 üzemóra után ellenőrizzük és korrigáljuk amennyiben szükséges. (Példa: Egy pár hete működő B/17 profilú ékszíj fesztávját 650 mm-nek mértük, a kisebb ékszíjtárcsa átmérője 150 mm. A gyártó táblázatából kiolvasva megkapjuk, hogy Tstat = 300 – 400 N melyből a F=0,06 x Tstat képlet segítségével megállapított F=19-25 N erővel terhelve a szíjat, a feszességet addig kell állítanunk, amíg 650 mm/64= kb. 10 mm elhajlás létre nem jött)

elhajlás Az összes mechanikus szíjfeszességmérő a fenti elven alapul kisebb nagyobb módosításokkal. Létezik még a hajtóelem rugalmas nyúlásán alapuló mérési eljárás, mely szerint az ékszíj jellemző hosszának (Lp méretének) 0,8-3 % történő megnyújtásával éri el a megfelelő előfeszítést. (Kevlár erőhordozós ékszíjnál nem alkalmazható) Napjainkban terjed el egy jóval korszerűbb, pontosabb, a „megpendített” ékszíjban keletkezett rezonancia frekvenciájának mérésén alapuló módszer. Szemléletesen lényegében egy hegedű hangolásához hasonlítható az eljárás, amikor a zenész addig állítja a húr feszességét, amíg az a megfelelő magasságú (frekvenciájú) hangot nem adja. A műszer által mért frekvencia és a Tstat=4 x k x l2 x f2 képlet segítségével addig állítjuk a feszítő tárcsát amíg a Tstat erő a megfelelő értéket el nem éri. k= a szíj méterenkénti tömege (kg/m); l=fesztáv (mm); f= mért frekvencia (Hz)

Minden eljáráshoz szükséges a Tstat erő számított vagy táblázatos értékére. Az alábbi egyszerűsített táblázat ebben nyújt segítséget a teljesség igénye nélkül:

Tstat értékek

Sajnos a terjedelem miatt nem tudtunk kellően minden részletre kiterjedően tájékoztatást adni, azonban, reményem szerint sikerült néhány új ismeret birtokába juttatni Önöket és meggyőzni arról, hogy apró odafigyeléssel a költségesen felújított gépük gazdaságosabban üzemeltethető. További részletes információért, tanácsadásért kérjük forduljon ügyfélszolgálatunkhoz telefonon, vagy e-mailben.

 
 
[Főoldal] [Termékeink]  [Szolgáltatásaink] [Technikai útmutató]  [Címünk]


Szívesen vesszük oldalunkkal kapcsolatos észrevételeit, megjegyzéseit: support@rababelt.hu
© 2006 Rábabelt Bt., Hungary   Utolsó módosítás: 2006. oktober 20.